WEB3 MAGYARÁZATA: IDENTITÁS, TULAJDONJOG ÉS ALKALMAZÁSOK
Értsd meg a Web3 alapfogalmait zsargon és felhajtás nélkül.
Mi a Web3? Fogalmi áttekintés
A „Web3” kifejezés az internet egy fejlődő szakaszára utal, amelynek célja a digitális hatalom átruházása a központosított hatóságokról az egyénekre. A vállalati tulajdonban lévő web helyett a Web3 egy olyan rendszert képzel el, amelyben a felhasználók nagyobb ellenőrzéssel rendelkeznek az identitás, az adatok, a digitális eszközök és az online interakciók felett.
A Web3 jelentőségének megértéséhez érdemes összehasonlítani az internet korábbi változataival:
- Web1 (1990-es évek – 2000-es évek eleje): Statikus weboldalak, ahol a felhasználók nagyrészt tartalmat fogyasztottak. Kevés interaktív elem, a legtöbb felhasználó passzív olvasóként viselkedik.
- Web2 (2000-es évek közepétől napjainkig): A felhasználók által generált tartalom és a közösségi interakció dominál. A nagy technológiai vállalatok azonban rögzítik és pénzzé teszik a felhasználói adatokat, és irányítják a hálózati tevékenységet.
- Web3 (feltörekvő): A decentralizált technológiákra épülő Web3 visszahelyezi a tulajdonjogot és az irányítást a felhasználókhoz, lehetővé téve számukra a digitális identitás kezelését, a tartalom birtoklását és a decentralizált protokollokon keresztüli interakciót.
A Web3 olyan technológiákra épül, mint a blokklánc, a kriptográfiai kulcsok és a decentralizált hálózatok. Nem egyetlen termékről vagy vállalatról van szó, hanem egy fogalmi keretrendszerről és egy új paradigmáról az online rendszerek építéséhez.
Fedezzük fel a Web3-at meghatározó fő összetevőket: az identitást, a tulajdonjogot és a decentralizált alkalmazások új generációját.
Hogyan képzeli újra a Web3 a digitális identitást
A Web2-ben a legtöbb felhasználó központosított hitelesítő adatokkal jelentkezik be az online platformokra – jellemzően egy adott szolgáltatás (pl. Google, Facebook) által kezelt e-mail címmel és jelszóval. Ez a modell teljes körű hozzáférést biztosít a szolgáltatóknak a hozzáférés felett. Ez azt is jelenti, hogy a digitális identitása széttagolt a webhelyek között, és harmadik felek ellenőrzik.
A Web3 bevezeti az önálló szuverén identitás koncepcióját. Ez a megközelítés lehetővé teszi az egyének számára, hogy digitális identitásokat hozzanak létre, kezeljenek és használjanak anélkül, hogy egyetlen hatóságra támaszkodnának. Ennek középpontjában a kriptográfiai technológiák állnak:
- Nyilvános és privát kulcsok: A felhasználók egy privát kulcsot (titkos) és egy nyilvános kulcsot (nyíltan megosztva) birtokolnak. Ezek együttesen hitelesítik a felhasználókat, és lehetővé teszik a biztonságos, jelszó nélküli bejelentkezést és tranzakció-aláírást.
- Decentralizált azonosítók (DID-k): Ezek hordozható, ellenőrizhető azonosítók, amelyek minden központi nyilvántartástól függetlenül léteznek. Magánszemélyek vagy szervezetek tartják fenn az irányítást.
Web3 tárca (pl. MetaMask, Ledger vagy decentralizált identitástárca) használatával az egyének hitelesíthetik magukat alkalmazásokban, dokumentumokat írhatnak alá, vagy tranzakciókat erősíthetnek meg kriptográfiai adataikkal. A fő különbség a tulajdonjogban rejlik – a digitális kulcsokat a felhasználó birtokolja, nem a szolgáltató.
Ez két fő előnyhöz vezet:
- Hordozhatóság: A digitális identitás konzisztenssé válik a platformok között. A felhasználók a különböző szolgáltatások között navigálhatnak anélkül, hogy lemondanának a hitelesítő adataik feletti ellenőrzésről.
- Adatvédelem: Az adatok nyilvánosságra hozatala szelektívvé válik. A felhasználók maguk választhatják ki, hogy mit és kivel osztanak meg, olyan technikákat alkalmazva, mint a nulla tudású bizonyítások, amelyekkel a tényeket anélkül ellenőrizhetik, hogy felfednék a mögöttes adatokat.
A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy egyetlen pénztárcával lehet bejelentkezni több Web3 szolgáltatásba, vagy igazolni a személyazonosságot banki vagy oktatási környezetben, mindezt a felesleges adatgyűjtés elkerülése mellett.
Fontos, hogy ez az identitásmodell illeszkedik a szélesebb körű adatvédelmi szabályozásokba, például a GDPR-ba, azáltal, hogy decentralizálja az ellenőrzést és fokozza az átláthatóságot.
Ennek ellenére továbbra is fennállnak kihívások: a kulcskezelés bonyolult az átlagfelhasználók számára, a helyreállítási lehetőségek korlátozottak, ha elvesznek a hitelesítő adatok, és az identitásmegoldások közötti interoperabilitás még fejlesztés alatt áll. Ezen problémák megoldása kritikus fontosságú a széles körű elterjedés szempontjából.
Web3 és a digitális tulajdonjog fogalma
A Web3 egyik alapvető javaslata a valódi digitális tulajdonjog lehetővé tétele. A Web2 környezetekben a platformok birtokolják a legtöbb digitális tartalmat, adatot és fiókot, még akkor is, ha a felhasználók létrehozhatják vagy interakcióba léphetnek velük. Például a közösségi médiában közzétett bejegyzések, a zene vagy a játékon belüli elemek technikailag vállalati szervezetek által ellenőrzött központi szervereken találhatók.
A Web3 ezt a blokklánc-alapú tokenek használatával változtatja meg. Ezek a tokenek a decentralizált főkönyvekben lévő eszközök – mind helyettesíthető, mind nem helyettesíthető – ellenőrizhető tulajdonjogát hoznak létre. A főbb típusok a következők:
- Kriptovaluták: Digitális pénz (mint például a Bitcoin vagy az Ethereum), amelyet a felhasználók közvetítők nélkül teljes mértékben ellenőriznek.
- Nem helyettesíthető tokenek (NFT-k): Olyan tárgyak egyedi digitális ábrázolásai, mint a műalkotások, domainnevek vagy gyűjthető tárgyak, amelyek lehetővé teszik az eredetiség és a tulajdonjog igazolását.
- Tokenizált jogok: A hozzáférési jogokat, licenceket vagy akár a közösségekben a szavazati jogot (irányítási tokeneken keresztül) intelligens szerződéseken keresztül biztosítják.
Ezek az eszközök a felhasználó digitális pénztárcájában találhatók, és peer-to-peer protokollokon keresztül átruházhatók vagy eladhatók, megkerülve a központi piactér kapuőreinek szükségességét.
Például egy zenész NFT-ként közvetlenül a hallgatóknak terjesztheti a zenét, megtartva a bevételt és a kapcsolatot a közönséggel lemezkiadók vagy streaming közvetítők nélkül. Hasonlóképpen, a játékosok játékon belüli tárgyakat szerezhetnek, adhatnak el vagy cserélhetnek, amelyek valós értéket tartanak fenn.
Az intelligens szerződések – a blokkláncokon futó önvégrehajtó kód – ezt lehetővé teszik egy központi entitás engedélyei nélkül. Egy művész beágyazhatja a viszonteladási jogdíjakat magába az NFT-be, biztosítva az ismétlődő kifizetéseket a másodlagos értékesítések során.
A tulajdonjog igazolásának ez a képessége túlmutat a művészeten és a pénzügyeken. Vegyük figyelembe ezeket az alkalmazásokat:
- Domainnevek: A decentralizált domaineket (pl. .eth) a hagyományos regisztrátorok nem foglalhatják le és nem cenzúrázhatják.
- Ellátási láncok: Az áruk eredetének nyomon követése tokenizált nyilvántartásokon keresztül.
- Ingatlanok: A tokenizált ingatlan-állományokat a résztulajdonlás eszközeként vizsgálják.
A jelenlegi piac azonban nem kockázatmentes. A csalás, a spekuláció és az ingadozó eszközárak rávilágítanak számos Web3 környezet éretlenségére. A szabályozási környezet is átalakulóban van, mivel a politikai döntéshozók mérlegelik, hogyan egyensúlyozzák az innovációt a fogyasztóvédelemmel.
Mindazonáltal a felhasználó által ellenőrzött tulajdonjog elve továbbra is kulcsfontosságú megkülönböztető tényező a korábbi webarchitektúrákhoz képest.
