AZ ÁLLATI TERMÉKEK ÁTTEKINTÉSE ÉS A FŐBB GLOBÁLIS TÉNYEZŐK

Mik azok az állati termékek?

Az állati termékek olyan forgalomképes állatokra vagy állati eredetű termékekre vonatkoznak, amelyek a mezőgazdasági termékek piacának szerves részét képezik. Ezek közé tartoznak az élő állatok, például a szarvasmarha és a sertés, valamint az olyan termékek, mint a hús, a tej és a bőr. Az állati termékek, amelyekkel gyakran kereskednek határidős tőzsdéken, például a Chicago Mercantile Exchange-en (CME), kritikus szerepet játszanak a globális élelmiszer-ellátási láncokban.

Az általános állati termékek közé tartoznak:

• Élő szarvasmarha: Ezek kifejlett szarvasmarhák (általában 600 font felett), amelyeket marhahústermelésre tenyésztenek.
• Hitelmarha: Fiatalabb borjak, amelyeket vágás előtt hizlalnak.
• Sovány sertések: Sertéshús céljából tenyésztett sertések, amelyeket akkor értékesítenek, amikor elérik a meghatározott piaci súlyt.
• Sertéshas (történelmi): Bár kivették a kereskedett áruk listájáról, egykor kritikus sertésterméket jelentettek, amelyet a szalonna előállításához használtak.
• Tejtermékek: Beleértve a tejet, a sajtot és a vajat, amelyekkel szintén kereskednek, bár eltérő szerződéses struktúrákkal.

Ezeket az árukat nagymértékben befolyásolják a biológiai ciklusok, a takarmány elérhetősége és költsége, a betegségek járványkitörések, valamint a fogyasztói preferenciák és a tágabb makrogazdasági trendek. A legtöbb állati árucikk kereskedelme határidős szerződéseken keresztül történik, amelyek lehetővé teszik a termelők, feldolgozók és kereskedők számára, hogy fedezzék az áringadozásokat.

Az állati árucikkek központi szerepet játszanak mind a fejlett, mind a fejlődő gazdaságokban. Az olyan régiókban, mint az Egyesült Államok, Brazília, Kína és az Európai Unió, a nagymértékű termelés kielégíti mind a belföldi fogyasztást, mind az exportigényeket. Eközben a fejlődő országok kisebb piacai hozzájárulnak az élelmezésbiztonsághoz és a vidéki megélhetéshez.

Összetettségük és a több bemeneti tényezőtől való függőségük miatt az állati árucikkek lehetőségeket és jelentős volatilitást is jelentenek a piaci szereplők számára. A kínálat, a kereslet és az árképzés mögött álló alapvető erők megértése kulcsfontosságú az ágazatban való hatékony részvételhez.

Az állati árak fő mozgatórugói

Az állati árucikkek árait a kínálati és keresleti alapokat egyaránt befolyásoló tényezők összetett kölcsönhatása befolyásolja. A fő mozgatórugói közé tartoznak a takarmányköltségek, az állományciklusok, a betegségkitörések, a fogyasztói preferenciák, a nemzetközi kereskedelempolitika és a makrogazdasági feltételek. Az alábbiakban átfogó áttekintést nyújtunk az állati árakat befolyásoló fő változókról:

1. Takarmányköltségek

A takarmány a szarvasmarha- és sertéstenyésztés teljes működési költségeinek akár 70%-át is kiteheti. A takarmánygabonafélék, például a kukorica és a szójadara ára közvetlenül befolyásolja a termelési döntéseket. A magas takarmányköltségek elriaszthatják az állománybővítést, vagy ösztönözhetik a korai vágást az inputköltségek csökkentése érdekében. Ezzel szemben az alacsonyabb takarmányárak ösztönözhetik az állománynövekedést és a hosszabb takarmányozási időszakokat, ezáltal befolyásolva a jövőbeni kínálati dinamikát.

Ezenkívül a takarmányárakat az időjárási minták, a terméshozamok, az üzemanyagárak és az agrárpolitika is befolyásolja. Például a kulcsfontosságú gabonatermelő régiókban fellépő aszály magasabb takarmányárakat okozhat, közvetve csökkentve az állattenyésztést és szűkítve a húskínálatot, ezáltal támogatva a magasabb árakat.

2. Csorda- és készletciklusok

Az állattenyésztési ágazat biológiai ciklusok alapján működik, amelyek befolyásolják a kínálat elérhetőségét:

• Szarvasmarha: A szarvasmarha-ciklus körülbelül 10 évig tart. A bővítési szakaszokban a termelők több üszőt tartanak meg tenyésztésre, ami a vágási mennyiségek átmeneti csökkenéséhez vezet. Ezzel szemben visszaesés következik be, amikor a magas inputköltségek vagy az alacsony marhahúsárak állományfelszámolást idéznek elő.
• Sertések: A sertéstenyésztési ciklusok rövidebbek, jellemzően négy-öt hónapig tartanak az elléstől a piacra kerülésig. A sertéskínálat jobban reagál a piaci jelekre, de a reakcióidőben továbbra is késések lehetnek.

Ezek a ciklikus kiigazítások hozzájárulnak a kínálat volatilitásához, és túlkínálathoz vagy hiányhoz vezethetnek, ami hatással van a globális húsárakra.

3. Betegségekkel és biológiai biztonsággal kapcsolatos események

Az állategészségügyi válságok jelentősen megzavarhatják az ellátási lánc folytonosságát. Az olyan járványok, mint az afrikai sertéspestis (ASF), a száj- és körömfájás vagy a szarvasmarha szivacsos agyvelőbántalom (BSE), történelmileg tömeges levágásokhoz, kereskedelmi korlátozásokhoz és áremelkedésekhez vezettek. Ezek az események a globális kereskedelmi forgalmat is befolyásolják, mivel az országok importtilalmakat vezethetnek be vagy fokozhatják az ellenőrzéseket.

4. Fogyasztói keresleti trendek

A fogyasztói preferenciák a jövedelmi szint, a kulturális tényezők, az egészségügyi trendek és az alternatív fehérjeforrások elérhetősége alapján alakulnak. A magas jövedelmű gazdaságokban megnőtt a sovány húsok és a biotermékek iránti kereslet. A feltörekvő piacokon a növekvő jövedelmek a húsfogyasztás, különösen a sertés- és csirkehúsfogyasztás növekedéséhez vezettek.

Egyéb keresletet befolyásoló tényezők:

• Marha- vagy sertéshús kiskereskedelmi ára
• Húspótlók, például növényi alapú fehérjék változásai
• Étrendi változások az egészségtudatosság miatt
• Szezonális és ünnepi fogyasztási szokások

5. Kereskedelempolitikák és exportpiacok

Az állati eredetű árucikkekre nagy hatással van a kereskedelempolitika. Az exporttilalmak, vámok és importkvóták képesek átalakítani a kínálati környezetet. Például az Egyesült Államok marhahúsexportja Ázsiába vagy az EU sertéshúsexportja Kínába jelentősen befolyásolhatja a termelő országok belföldi árait. Ezenkívül a szabadkereskedelmi megállapodások vagy az egészségügyi szabályozások (például a hormontilalom) korlátozhatják vagy lehetővé tehetik a piacra jutást, befolyásolva a globális árak alakulását.

6. Gazdasági feltételek és devizaárfolyam-ingadozások

Az árfolyamok befolyásolják az állatexport versenyképességét. A gyengébb deviza vonzóbbá teszi az exportot, miközben növeli a takarmányimport költségeit. A makrogazdasági tényezők, mint például az infláció és a kamatlábak, tovább befolyásolják a fogyasztói kiadásokat és a hús megfizethetőségét a különböző jövedelmi kategóriákban.

Ezen tényezők nyomon követésével az érdekelt felek jobban előre jelezhetik az árképzési és kínálati trendek változásait, megkönnyítve a stratégiai döntéshozatalt a termelési, beruházási és kereskedelmi gyakorlatok terén.

Globális kereslet és feltörekvő trendek

Az állati termékek iránti kereslet folyamatosan növekszik a globális piacokon, amit a növekvő jövedelmek, az urbanizáció, a változó étkezési preferenciák és a népességnövekedés vezérel. Ezek a tényezők, a változó kereskedelmi mintákkal és a fenntarthatósági aggályokkal együtt, átalakítják az állattenyésztés és -fogyasztás jövőjét.

1. Növekvő globális húsfogyasztás

Az állati fehérje iránti globális étvágy továbbra is növekszik, különösen a feltörekvő piacokon. Olyan országokban, mint Kína, India, Vietnam és számos afrikai ország, az urbanizáció és a magasabb rendelkezésre álló jövedelem eredményeként magasabb az egy főre jutó húsfogyasztás. A sertés- és baromfihús jelentős haszonélvezői ennek a trendnek, bár a marhahúsfogyasztás továbbra is erős Latin-Amerikában és Észak-Amerikában.

Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) szerint a húskészítmények iránti globális kereslet várhatóan több mint 15%-kal fog növekedni 2030-ra a 2020-as szinthez képest. E növekedés nagy részét az intenzívebb termelési rendszerek és az ellátási lánc hatékonyságának javítása fogja kielégíteni.

2. Strukturális eltolódások a keresleti mintákban

A fejlett országokban a hús iránti kereslet növekedése mérséklődik az elöregedő népesség, a növekvő környezeti aggodalmak és az étrendi változások miatt. A fogyasztók egyre inkább a soványabb húsokat, a hormonmentes húst és a helyi forrásokat választják. A növényi alapú és tenyésztett fehérjealternatívák térnyerése szintén strukturális kihívást jelent a hagyományos állatfogyasztás számára.

Ezzel szemben a közepes jövedelmű gazdaságok diverzifikálják fehérjeforrásaikat. A sertéshús, amely hagyományosan a választott fehérje sok ázsiai országban, egyre nagyobb versenyben van a baromfi és a marhahús részéről, mivel a termelés bővül, és az árak ingadoznak az olyan biológiai biztonsági fenyegetések miatt, mint az afrikai sertéspestis.

3. Fenntarthatóság és a környezeti erőforrások korlátai

A környezetvédelmi szempontok egyre hangsúlyosabb szerepet játszanak a globális állattenyésztési piacokon. Az állattenyésztés jelentősen hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához, a föld- és vízhasználathoz, valamint a biológiai sokféleségre gyakorolt ​​hatáshoz. Válaszul a kormányok, a multinacionális termelők és a fogyasztók a következőkre helyezik a hangsúlyt:

• Szénlábnyom csökkentése
• Állatjóléti szabványok
• Antibiotikummentes termelési gyakorlatok
• Nyomonkövethetőség és az ellátási lánc átláthatósága

Az olyan innovációk, mint a regeneratív mezőgazdaság, a precíziós takarmányozás, a genetikai fejlesztések és a hulladékgazdálkodás, a nagyobb fenntarthatóságot célozzák az ágazatban. Ezek a tényezők átalakítják a piaci hozzáférést és a befektetési áramlásokat, különösen mivel az ESG (környezeti, társadalmi és irányítási) kritériumok világszerte egyre hangsúlyosabbá válnak.

4. A geopolitika és a világjárványok hatása

Az olyan események, mint a kereskedelmi háborúk, a geopolitikai feszültségek és a világjárványok, egyre inkább befolyásolják a globális keresleti áramlásokat. A COVID-19 világjárvány feltárta a húsfeldolgozás és a logisztika infrastruktúrájának sebezhetőségeit, és ideiglenesen a fogyasztást az élelmiszer-szolgáltatásról a kiskereskedelmi csatornákra terelte át.

Ezenkívül a geopolitikai fejlemények – mint például a főbb termelő országok exportkorlátozásai vagy a diplomáciai viták – átirányíthatják a kereskedelmet, regionális hiányokat okozhatnak, és fokozhatják az árak ingadozását. A húsellátási láncok áthelyezése és regionalizációja egyre nagyobb teret hódít ezekre a kockázatokra válaszul.

5. Technológia és adatvezérelt állattenyésztési rendszerek

A digitális technológia átalakítja az állattenyésztési ágazatot. Az olyan eszközök, mint a valós idejű állományfigyelés, a blokklánc-alapú átláthatósági rendszerek és a takarmányoptimalizálásra szolgáló prediktív elemzések, elősegítik a hatékonyságot és a nyomon követhetőséget. Ez nemcsak a termelékenységet növeli, hanem támogatja a szabályozási szabványok betartását és javítja a piacra jutást is.

A fogyasztókkal foglalkozó platformok lehetővé teszik a vásárlók számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a fenntarthatóság és az állatjólét terén, befolyásolva a beszerzési stratégiákat és a termékfejlesztést a húsiparban.

6. Befektetési környezet változásai

Az intézményi befektetők egyre inkább értékelik az állattenyésztéshez kapcsolódó eszközök kockázatait és lehetőségeit. Az ESG-aggályok, a fogyasztói trendek és a szabályozási változások befolyásolják a tőkeallokációt. Míg a hagyományos állati termékek továbbra is alapvető befektetési eszközök, az alternatív fehérje- és fenntartható gazdálkodási vállalkozások egyre nagyobb érdeklődésre tartanak számot.

Összefoglalva, az állattenyésztési piac dinamikus fejlődésen megy keresztül, amelyet demográfiai, technológiai és környezeti erők alakítanak. A megalapozott piaci ismeretek, a politikai fejlemények és az ellátási lánc agilitása központi szerepet játszanak majd e változások eligazodásában egy összetett globális környezetben.